Hogyan kerekedik a világ?

Túl vagyok mindenen és mindenkin, azaz a vérvételen, háziorvosi viziten, védőnői tanácsadáson és már kiskönyvem is van. Elég gyorsan ment minden, csak tudni kell a sorrendet.

Védőnőm egy velem egykorú csajszi. Kedves, segítőkész, csak nincs még gyermeke, így csak a tankönyvből tanultakat tudja elmondani. Nem is tudja, milyen érzés babát várni. Én se tudtam mondjuk elképzelni korábban. Megfordul a világ veled.

Rosszullétek teljesen elmúltak. Csak a pocakom növekedése figyelmeztet, hogy valaki lakik odabent. És néha-néha a derekamba nyilaló érzés, ami a csipőm szélesedését jelzi, illetve a hirtelen mozdulatoknál vagy tüsszentésnél a méhemnél a szintén nyilaló érzés.  Ez már nagyon kellmes így.

Jövő héten megyünk a 12. heti geneikai UH-ra. Nagyon várom, hogy újra lássuk a babánkat. Hosszú ez a 4 hét. Minden nap eszembe jut, hogy amit teszek/eszek az jó-e neki vagy sem. Soha ehhez hasonlót nem éreztem még.

Nem egyszerű elindulni az úton, hogy semmit sem tudsz a terhesgondozásról. Az interneten mindenki mást ír, városonként, orvosonként eltér a sorrend, így teljesen elbizonytalanodtam, hogy a terhesség megállapítása után kihez kell mennem: védőnő vagy háziorvos, ki ír beutalót a vizsgálatokra, és egyáltalán milyen vizsgálatok szükségesek. Jajjjj.....segítség!

Nagy nehezen kinyomoztam, hogy körzetileg melyik védőnőhöz tartozom. Felvettem vele a kapcsolatot iwiw-en, mivel más lehetőséget, elérhetőséget nem tudtam. Velem egykorú csajszi és nagyon segítőkész. Elárasztottam a kérdéseimmel, de készségesen válaszolt mindenre.

Szóval a feladataim, teendőim az elkövetkezendő hetekben:

1. elmenni a védőnőhöz (persze mikor "rendel"? hétfőn 12-14 óra között, amikor egy normális kismama dolgozik),

2. kiállítja a kiskönyvemet, átbeszéljük milyen vizsgálatokra kell beutalót kérnem a háziorvosomtól

3. meglátogatom a háziorvost a beutalókért

4. elmegyek a vizsgálatokra (sztem 1-2 nap lesz)

5. visszamegyek a háziorvosomhoz az eredményekkel

6. és el is érkezett a 12. hét, a következő UH a nődokinál

Csupán ennyi...papíron. Aztán majd meglátom, hogy az égiek és a magyar egészségügyi dolgozók is így gondolják-e.

Huhhh....már ebbe belefáradtam.

Már harmincan vagyunk a 2010 októberi babák topikban a Nők Lapja Café oldalán. Kiváncsian olvasom a többiek hozzászólásait.

Sajnos kettő társunktól már el kellett búcsúzni, mert a kis magzat úgy gondolta, nem szeretne megszületni. Azt mondják ez a természet védekezése vmi rossz (beteg baba) ellen. Elfogadták és reménykednek egy későbbi babában.

Sokan panaszkodnak barnázásra. Ez abban az esetben veszélyes, ha görcsök is társulnak hozzá, mert az a vetélés első jele. Nagyon megijednek ilyenkor a kismamák és tanácsokat várnak egymástól. Ha nincs görcs, akkor nem kell aggódni, persze orvosi kontroll ajánlott. Oka lehet a barnázásnak, hogy a szervezet még nem állt át a terhességre és készül a menstruációra vagy a terhesség alatt termelődő hormonok is okozhatják.

Szerencsére én nem tapasztalok ilyet. Állítólag ez a ritkább eset.

Ma megpillanthattuk kis pocaklakónkat. Az UH szerint 20,5 mm-es (babszemnyi), de a feje és kis kezeinek a nyúlványai már jól láthatóak. Hallottuk a kis szívének jó erős dobogását is...Leírhatatlan érzés. Ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia.

8 hetes vagyok most, azaz október 10-15 körül fog megszületni. Október 11-én van a házassági évfordulónk, szép ajándék lenne nekünk.

Legközelebb április 7-én megyünk UH-ra. Akkor megcsinálják az első genetikai vizsgálatot és a Down-kór szűrést.

De már most sok a teendőm. Először el kell menni a körzeti védőnőhöz, aki kiállítja a kismama könyvet. Utána a házi orvosomat is meg kell látogatnom, aki beutalót ad vérvételre, EKG-ra és ki tudja mire még. És fogorvoshoz is mennem kell. Ha mindezeket elhanyagolom, akkor nem fogok se TGYÁS-t, se GYES-t kapni.