Hogyan kerekedik a világ?

Csodás dolog történt a héten: megmozdult a babánk. Szerdán, május 5-én bizonyossá vált számomra, hogy az a fura érzés, az az érzés, amit olyan régen várok.

Persze kiprovokáltam :-). Ébredés után hasra feküdtem, mert olvastam, hogy így hamarabb lehet megérzeni és tényleg: jött a két kicsi, apró "rúgás".

Milyen érzés? Mintha valaki belülről nagyon óvatosan megérintené egy pillanatra a hasad. És utána elolvadsz...

Elújságoltam a lelendő apukának, nagyszülőknek. Anyósóm meglepődött, hogy ilyen korán érzem már és eleinte nem is akart nekem hinni. Papikám egyből felemlegette mikor én mozdultam meg édesanya hasában. Jajj, nagyon várják már az unokát és úgy örülök, hogy boldoggá tehetem őket.

Most vasárnap este van. És megint mocorog, érzi, hogy róla írok. Egyre gyakrabban érzem, de csak reggel és este, ha fekszem. Persze figyelnem kell, hogy érezzem, mert még nagyon gyengéden mocorog.

Rég nem írtam, pedig időm lenne rá. Április 1-től itthon vagyok, veszélyeztetett terhes vagyok a munkám miatt.

Nem panaszkodom, nagyon jó itthon lenni. Most az elején még úgy érzem, mintha szabadságon lennék, különösen azért, mert így a 4. hónapban elmúlt minden rosszullét, amivel küzdöttem az első trimeszterben.

Kedves Barátnőim, Írisz és Juli bíztatására, folytatnom kell az írást és igyekszem is ennek eleget tenni.

Április 7-én voltunk legutóbb UH-on. Ez már a 12 hetes első genetikai vizsgálat volt. Integrált tesztet kértünk, azaz a vérvétel és az UH vizsgálat eredményeiből nézik meg a Down-kór és egyéb genetikai rendellenességek valószínűségét. Megnézték a babánk méreteit (ülőmagasság - már 70 mm!!!, tarkóredő), szívverését, agyi vérellátását. Minden irodalmi. A vérvételről pedig egy hét múlva kaptam értesítést sms formájában. Itt leírtak egy kódot, amivel a sejtbank.hu oldalon belépve megnéznhetem az eredményeket. Ez a 21. század, hiába.

Olyan szívverés fogott el miközben csatlakoztam a netre, mint az államvizsga előtt. Tudta az agyam, hogy nem lehet semmi baj, de a szívem akkor is aggódott kicsit. Már most kezdődik az életen át tartó aggódás.... Elkezdtem olvasni az eredményt. Tele számmal, aránypárokkal a lap, de a végén ott a várva várt szó - NEGATÍV.

Köszönöm Istenem!!!

Túl vagyok mindenen és mindenkin, azaz a vérvételen, háziorvosi viziten, védőnői tanácsadáson és már kiskönyvem is van. Elég gyorsan ment minden, csak tudni kell a sorrendet.

Védőnőm egy velem egykorú csajszi. Kedves, segítőkész, csak nincs még gyermeke, így csak a tankönyvből tanultakat tudja elmondani. Nem is tudja, milyen érzés babát várni. Én se tudtam mondjuk elképzelni korábban. Megfordul a világ veled.

Rosszullétek teljesen elmúltak. Csak a pocakom növekedése figyelmeztet, hogy valaki lakik odabent. És néha-néha a derekamba nyilaló érzés, ami a csipőm szélesedését jelzi, illetve a hirtelen mozdulatoknál vagy tüsszentésnél a méhemnél a szintén nyilaló érzés.  Ez már nagyon kellmes így.

Jövő héten megyünk a 12. heti geneikai UH-ra. Nagyon várom, hogy újra lássuk a babánkat. Hosszú ez a 4 hét. Minden nap eszembe jut, hogy amit teszek/eszek az jó-e neki vagy sem. Soha ehhez hasonlót nem éreztem még.

Nem egyszerű elindulni az úton, hogy semmit sem tudsz a terhesgondozásról. Az interneten mindenki mást ír, városonként, orvosonként eltér a sorrend, így teljesen elbizonytalanodtam, hogy a terhesség megállapítása után kihez kell mennem: védőnő vagy háziorvos, ki ír beutalót a vizsgálatokra, és egyáltalán milyen vizsgálatok szükségesek. Jajjjj.....segítség!

Nagy nehezen kinyomoztam, hogy körzetileg melyik védőnőhöz tartozom. Felvettem vele a kapcsolatot iwiw-en, mivel más lehetőséget, elérhetőséget nem tudtam. Velem egykorú csajszi és nagyon segítőkész. Elárasztottam a kérdéseimmel, de készségesen válaszolt mindenre.

Szóval a feladataim, teendőim az elkövetkezendő hetekben:

1. elmenni a védőnőhöz (persze mikor "rendel"? hétfőn 12-14 óra között, amikor egy normális kismama dolgozik),

2. kiállítja a kiskönyvemet, átbeszéljük milyen vizsgálatokra kell beutalót kérnem a háziorvosomtól

3. meglátogatom a háziorvost a beutalókért

4. elmegyek a vizsgálatokra (sztem 1-2 nap lesz)

5. visszamegyek a háziorvosomhoz az eredményekkel

6. és el is érkezett a 12. hét, a következő UH a nődokinál

Csupán ennyi...papíron. Aztán majd meglátom, hogy az égiek és a magyar egészségügyi dolgozók is így gondolják-e.

Huhhh....már ebbe belefáradtam.