Hogyan kerekedik a világ?

Anyukám ma egy kisfiúval álmodott.

Azért érdemes ezt feljegyezni, mert mikor én még nem is tudtam a pocaklakónkról, ő már kiscipőről álmodott.

Tapasztalom a terhesség első jeleit.

Folyamatosan feszül, húzódik a hasam és olyan érzésem van, mintha meg akarna jönni. Ezt a méhszalagok tágulása okozza.

Sajnos egyre kevesebb nadrág jön rám (pedig mérleg szerint nem híztam még, 60 kg vagyok), lassan vennem kell egy bandázs övet. A kismama ruhákat még korainak tartom. Aztán a melltartókkal is már csak a gond van. Itt be kell ruháznom nagyobbra :-)) Persze utóbbinak a férjem nagyon örül.

Szerencsém van, mert az émelygés, a szagokra való érzékenység, hányinger, szédülés nem mindennapos probléma. Egyik nap van, másik nap nincs. Fórumozó társaimnál már naponta jelentkeznek ezek a tünetek. Bár étvágyam az nincs. Pedig nem ártana, kicsit hízni.

Február 8-án voltunk az első ultrahangon Tokodon a Valeomedbe. Szerencsém van, mert az a doki végezte, akit majd fogadott orvosomnak szeretnék.

Nem sok időt töltöttünk a vizsgálálóban, épp csak annyit, hogy megnézze méhen belüli a terhesség és megállapítsa a 10 mm-es petezsákot. Csodás érzés volt látni azt a kis karikát az UH-on.

Érdekes, mert orvosilag még nem vagyok kismama. Az első szívhangtól számítják, akkor indul el a terhesgondozás is.

Legközelebb március 8-án megyünk...

Csatlakoztam a Nők Lapja Café "2010 októberi babák" topikjához. 

Szuper, hogy velem egyidős kismamákkal meg tudom beszélni, ők hogy vannak. Eddig teljesen hasonlóakat tapasztalunk, bár érdekes itt az elején az 1-2 hét eltérés micsoda különbségekben nyilvánul meg. Pl. én még nem vagyok rosszul reggelente, de vki már igen. Azonos tünet, hogy feszül a mellünk, a nadrágot már nem tudjuk begombolni, sőt egyenesen kényelmetlen, ami eddig jó volt.

Páran már tapasztalt anyukák, így tudnak segíteni, ha valami kérdésem van.  Nagyon jó!

Múlt héten (2010. február 4-én) kiderült, hogy pocaklakóm van. Igen, így fogom őt hívni. Még semmit nem tudok róla, de már most érzem, hogy teljesen felborította eddigi életemet.

Írisz barátnőm kérésére szántam rá magam, hogy a babavárás minden örömét és keserűségét megosszam Veled, kedves olvasó. Persze mindezt nem önzetlenül kérte...

És nem rossz ötlet, bevallom. Biztos érdekes lesz visszaolvasni nekem is.

Akkor....felvétel indul...... (úgyis most van a filmszemle)