Túl vagyok mindenen és mindenkin, azaz a vérvételen, háziorvosi viziten, védőnői tanácsadáson és már kiskönyvem is van. Elég gyorsan ment minden, csak tudni kell a sorrendet.
Védőnőm egy velem egykorú csajszi. Kedves, segítőkész, csak nincs még gyermeke, így csak a tankönyvből tanultakat tudja elmondani. Nem is tudja, milyen érzés babát várni. Én se tudtam mondjuk elképzelni korábban. Megfordul a világ veled.
Rosszullétek teljesen elmúltak. Csak a pocakom növekedése figyelmeztet, hogy valaki lakik odabent. És néha-néha a derekamba nyilaló érzés, ami a csipőm szélesedését jelzi, illetve a hirtelen mozdulatoknál vagy tüsszentésnél a méhemnél a szintén nyilaló érzés. Ez már nagyon kellmes így.
Jövő héten megyünk a 12. heti geneikai UH-ra. Nagyon várom, hogy újra lássuk a babánkat. Hosszú ez a 4 hét. Minden nap eszembe jut, hogy amit teszek/eszek az jó-e neki vagy sem. Soha ehhez hasonlót nem éreztem még.
Kommentek